JAPÁN ÉTKEZÉSI EDÉNYEK
Manapság Japán nagyon sokféle edényt készít, hogy a tengerentúli igényeket is kielégítse. Egy mai japán asztal, az eszközök változatos készlete, melynek mindegyike sajátos szépséggel bír, az elegáns lakk darabokat keverik porcelánnal vagy cserépedénnyel.
1) rizses csésze 2) "lapos tányér" 3) mellék fogásnak való 4) kis edény savanyúságnak 5) pálcikatartó 6) kis edény szósznak 7) lakkcsésze levesnek 8) lakktálca
Mikor a tarka ételeket elrendezik, nagy figyelmet szentelnek annak, hogy hol és hogyan hagyjanak üres helyet a tálcán, hogy az étel szépségét lehessen legjobban kihangsúlyozni. Ha egy átlagos külföldi látogató ránéz egy japán terítésre, legtöbbjük első gondolata egy csendélet.
TÁLCÁK A BON, lapos tálca keskeny szegéllyel, mely négyzet, kerek, félhold vagy szilvavirág alakú. Általában 36 cm átmérőjű, mely megfelel egy átlagos japán ember csípőméretének. Ezáltal kényelmesen vihető két kézzel.
CSÉSZÉK A lakk WAN és a porcelán WAN nélkül nem lenne teljes a japán szett. A legrégebbi csészét a Yayoi korban találták. Fából készült, lakkozott volt, ami nem engedte át a hőt. Ezért volt kedvelt évszázadokig.
TÁNYÉROK, LAPOS EDÉNYEK A régi időkben a leveleket is felhasználták mint tálcát. A lapos edények és tálak már a Jómon korban ismeretesek voltak. A különböző anyagokból készült tál nem csak főtt ételek, édességek tálalására használatos, hanem teáscsészék aljaként is. Mikor a teaszertartás fellendült, magasabb követelményeket állítottak az edények elé.
FELSZOLGÁLÓ CSÉSZÉK, ÖNTŐCSÉSZÉK
A HACHI lakk vagy porcelán készítésű. Szójaszósz, ecet, szaké és más folyadékok tárolására való.
TEÁSCSÉSZÉK Ma a teáscsészéknek három fajtája van: egy nagyobb, tekintélyesebb a teaszertartáshoz, a hengeres alakú a zöld teához, és a MESHI CHAWAN, a rizses csésze.
SZAKÉTÁLALÁS A bankettek alkalmával használt szakétöltő, a hosszú fülű CHÓSHI. Eredetileg sárga és vörösrézből voltak, majd a lakkozottak terjedtek el. A szakésedények alakja gyakran hasonlít a YUTÓ-hoz (mely egy hengeres alakú csőrös edény tetővel, fogantyúval, hogy a konyhából az asztalhoz vigyék az italt.
SZAKÉSCSÉSZÉK A szó, SAKAZUKI, a Heian kor óta él. Az ősi szakéscsészék matt cserépedények voltak. A Kamakura időkben a fából készült csészék voltak divatosak, majd lábat adtak neki, lakk, arany és ezüst díszítést is. A CHOKU nevű porcelán csészét hideg szaké tálalásához vették elő, de ma már csak a teaszertartás egyik kellékeként vagy éttermekben láthatóak. |